A canang sari egy napi áldozat, melyet a balinéz Hindu emberek készítenek és ajánlanak fel a fő balinéz istennek, Sang Hyang Widhi Wasa-nak, imádságokkal, mantrákkal, valamint felajánlás a “látható” és a “láthatatlan” világnak is egyaránt.
Maga a szó canang, egy kis pálma-levél kosárkára utal, mint “tálca”, míg a sari maga a felajánlás esszenciája, vagyis a virágok, melyeket meghatározott irányban helyeznek el a kis kosárkában, füstölőkkel, s pénzérmével a tetején.
A virágok színe, s iránya a Hindu isteneket (deva) jelképezi, míg a füstölők által szállnak az imák, mantrák magasba az Istenekhez.
Minden egyes elemnek megvan a sajátos vallási szimbóluma. A pálma az élet; a virág a szépség, illat, spiritualitás; maga a canang pedig a hála Isten felé. A virágfelajánlások fő filozófiája pedig maga az önfeláldozás, miszerint az illető, aki a felajánlást készítette, időt, energiát nem sajnálva készítette áldozatát az isteneknek.
A felajánlások elkészítése rendszerint a balinéz asszonyok napi teendői közé tartozik, akik szorgosan hajtogatják a pálmaleveleket, s gazdagítják azt virágokkal.
Balin egy nap több, mint három millió canang készül a hívők keze alatt, s egy átlagos balinéz család kb. fél kilógramm virágot használ fel hetente a felajánlások készítéséhez, ami évente több, mint 12 tonna mennyiséget jelent!
A canang sari felajánlásokat a balinéz templomokba, a házak kis szentélyeibe, a házak, boltok bejáratai elé az utcán, a földre helyezik el, sőt az autók műszerfalain is többször lehet látni ezeket a kis virágkosárkákat.
Ám a felajánlások elhelyezésének is van egy meghatározott rituáléja.
Mielőtt a canang felajánlásra kerülne, a felajánlónak hagyományos balinéz, ünnepi viseletbe kell öltöznie, de legalábbis dereka köré kell tekernie egy sarong-ot, ami nem más, mint egy színes, mintás pamut/vászon/selyem lepedőféleség, amit derekuk köré kötve hordanak, akár egy szoknyát. Ha nincs kéznél sarong, akkor minimum egy sálszerű övet kell derekukra kötni, ami szintén a népviselet tartozéka. Csak ez után kezdheti meg felajánlását az Isteneknek, ami rendszerint így zajlik:
Elhelyezik a canang-ot a kívánt helyre, egy pohárkában lévő szenteltvízzel meghintik (megáldják) háromszor egy kis virág segítségével, miközben elmormolják a mantrát, s a füstölő segítségével az égbe küldik az imát.
Ezek a kis felajánlások addig “élnek”, amíg a füstölő le nem ég. Utána megszűnik rendeltetésük, a szemétre kerülnek.
A nagy templomi ceremóniákra (odalan) más jellegű, sokkal impozánsabb felajánlások is készülnek. Igazi virág, gyümölcs tornyok, kompozíciók, melyek sokszor meghaladják a 3 métert is. Hogy hogyan szállítják a templomokba őket? Az asszonyok viszik a fejükön, ügyesen egyensúlyozva azt.
Ezek a műremekek nagy precizitással készülnek, egy tálba szúrt vékonyabb bambusz fatörzsbe rengeteg gyümölcsöt, virágokat, rizsből készült, színes aprósüteményeket, vagy egy egész piskóta tortát tűznek, de nem ritka az sem, hogy egész sült csirkével, sült kacsával, sült disznó fejjel díszitik, s elég gyakori az is, hogy a disznó hájból, hártyából is különböző kis szobrokat kreálnak, szintén felajánlás gyanánt. Hiába, ezeknek a felajánlásoknak minden esetben gyönyörűeknek, makulátlanoknak kell lenniük, hiszen az Istenek megörvendeztetésére, s a hála kifejezésére készülnek.
Balin semmi nem vész kárba, így ezek az ételfelajánlások sem. Nem maradnak a templomban, hanem az ünnepség és a papi áldás után visszakerülnek a családi házba még szintén torony formájában, s a népes család, rokonság, barátok fogyasztják el.
Ám nem csak az Isteneknek jár felajánlás, hanem a negatív erőknek, gonosz szellemeknek is, annak érdekében, hogy ne zavarják az élet harmóniáját. Ezek a felajánlások azonban eltérnek az Istenekétől, sokkal egyszerűbbek, kevésbé díszesek és minden esetben csakis a földre kerülhetnek. Ez furcsán hangozhat, de a balinéz Hindu filozófiában az egyensúlyra való törekedés és annak megőrzése fő feladat. Merthogy a világ ellentétekre épül! Szentre és profánra, pozitívra és negatívra, építőre és rombolóra, férfira és nőre, jóra és rosszra. S a “központra”, ami egyensúlyban tartja a két ellentétes elemet. Balin úgy tartják, hogy az emberiség a jó és rossz között helyezkedik el, s a két elemmel együtt kell élni. Nem lehet kiírtani a rosszat, mint ahogy a jót sem, mert akkor felborulna az egyensúly!
Krisna azt mondja a Bhagavad-gítá-ban: (9.26),
“Ha valaki szeretettel és odaadással ajánl fel Nekem egy levelet, egy virágot, gyümölcsöt vagy vizet, Én elfogadom azt.”
