A hindu vallás Indiából származik, a világ legősibb élő világvallása. Kezdetei a történelem előtti időkbe, a Kr. e. 1. évezredbe nyúlnak vissza. A világvallások közül az egyetlen, amelynek nincs azonosított alapítója, egyetlen meghatározó hitvallása, központi hatósága, állandó panteonja, általánosan elfogadott szentírása, és a hiedelemrendszere sem ellentmondásmentes.
A világon kilencszázmillió ember vallja magát hindunak. A hívők számára a hinduizmus nem csak egyike a nagy világvallásoknak, annál sokkal több: életmód, gazdag kultúra s egy olyan közeg, amely életük minden területét áthatja a születés előtti időktől egészen a halál utánig.
A hinduk ősidők óta ugyanazon névvel jelölik a vallásuk alapjául szolgáló elvet, magát az egyetemes hindu vallásrendszert: szanátana dharma (“örök rend” vagy “örök törvény”).
A hinduizmus alapját az a hatalmas irodalom képezi, amelyet összefoglalóan Véda-nak, azaz “tudásnak” neveznek. A Véda a hinduizmus legfontosabb forrása, amely nem szent történet vagy tanítás, s nem is vallásos élményekről, személyekről szóló feljegyzés, hanem a védikus áldozat alapvető része, melytől az ősi indiaiak meggyőződése szerint minden függ, beleértve a világ teremtését is. A védikus szövegeket -melyekről a legendák szerint a látók, bölcsek isteni kinyilatkoztatás révén szereztek tudomást – évszázadokon át szóban hagyományozták, és titokban őrizték az arra illetktelenek előtt. Mára már természetesen a szövegek nyomtatásban is napvilágot láttak. A Véda magában foglalja a különböző mantrákat, áldozati rítusok pontos menetének leírását, szertartásokat és mítoszokat magyarázó terjedelmes szövegeit, s különböző titkos tanításokat.
A Hindu filozófia 5 alapja
-Brahman: az egy Isten
-Atman: az elpusztíthatatlan lélek
-Samsara: az örök körforgás, reinkarnáció
-Karma-pala: tetteink után járó jutalom vagy bűntetés
-Moksa: a vágyaink legyőzése és megszüntetése után találkozás és egyesülés Istennel
A Hindu Triumvirátus
Brahma:
A világot teremtő Isten, személytelen, nemi karakterrel sem bíró kozmikus főisten. A világtörvény megszemélyesítője. Az önmagába mindig visszatérő örök rend. Alakja filozófiai konstrukció, mintsem valódi, tevékeny istenség, kultusza nincsen. Isteni szerepe tevékeny részét Krisna alakjával azonosítják. Színe a vörös.
Visnu:
Ő a világot oltalmazó Isten, a világot fenntartó és működtető erők leghatalmasabbika. A teremtés fenntartásáért vagy védelméért felelős, égi gondviselő. Ha erkölcsi romlás, közeli pusztulással fenyeget, ő ember vagy állatalakban alászáll a földre, megtestesül újra és újra, hogy a megromlott rendet visszaállítsa. A jóság, bölcsesség megvalósulása. Visnu 10 inkarnációja közül a 8. Krisna, a 9. Buddha, s a 10. Kalkí, aki Visnu jövőbeni inkarnációja, a mi világkorunk végén fog eljönni, hogy a világot véglegesen megreformálja. Színe a fekete.
Síva:
Ő a világot leromboló, s új életed adó Isten. Neve azt jelenti: üdvözítő. Nagy spirituális tanító. A betegségek, s ragály ura, halálisten, de a termékenység istene, a nemzőerő megszemélyesítője is egyben. Szimbóluma a sivalinga (fallosz), mely a teremtést, alkotást ábrázolja, éppen ezért a hinduk számára a fallikus szimbólumban nincs semmi obszcén. Másik gyakori ábrázolása Sivának, mikor a pusztító, romboló táncát járja. Pusztit, majd újat teremt. Halál, élet. Azaz a világot tartja egyensúlyban a teremtő és pusztító erőkkel. Sziné a fehér.
Jelentős Hindu Istennők
Szaraszvati:
Brahma felesége. A tudományok, nyelvek, ékesszólás, művészetek, zene, költészet istennője.
Laksmí:
Visnu felesége. A jólét, gazdagság, szerencse istenasszonya. Visnu minden megtestesülésénél ő is megszületik újra, feleségül megy hozzá és segíti küldetését.
Parvati:
Siva felesége. A pusztítás rémalakja. Aszerint, hogy melyik démonnal kell végeznie, mint Durga, Káli, Tárá, stb. alakjábn jelenik meg. A kilátástalan helyzetekben hozzá fordulnak segítségért az istenek, ő az utolsó menedék a szörnyű démonokkal szemben.
Közkedvelt Hindu Istenségek
Ganesha:
Síva elefántfejű fia. A tudományok, szerencse, gazdagság istene, aki családi örömöket hoz és az akadályokat elhárítja.
Ganesha jegyezte le a hagyományok szerint a Mahabharátát. (A Mahabharáta egy ősi indiai eposz, amely Bharata leszármazottainak a családi harcait örökíti meg a trónutódlásért; nagyjából kétszázezer sor terjedelmű). Úgy tartják annyira lelkesen látott neki az eposz megörökítéséhez, hogy írótollnak agyarát is letörte hozzá.
Hanumán:
Majomisten (Vájunak, a Védák szélistenének fia). Erőt, határozottságot, bátorságot, önuralmat testesít meg. Harcos agglegény volt. Tisztelőit óvja a betegségektől, kísértetektől, szegénységtől, s teljesíti minden kívánságukat.
Hindu szimbólumok, jelek
OM:
Pranavának nevezik, és a legfontosabb hindu szimbólum – a hinduizmus emblémája. A hinduizmus hagyományában az “Aum” a legfontosabb alap- vagy gyökérmantra, ezért sok mantra (recitáció), ima és rituálé elején mondják.
A hindu hagyomány ismertetése szerint az “Om” az univerzum teremtésekor elhangzott szent teremtő mag-szó. Az “Om” a teremtés igéje, egy ősrezgés, mely eredetét tekintve öröktől való és az “Abszolút Igazságot” és a “Legfelső Isteni Teremtőerőt” képviseli.
Szvasztika:
A szvasztika a hinduizmus legszentebb nem szótagot ábrázoló jelképe. Egyike a legősibb jelképeknek, számtalan kultúrkörben használták. A szvasztika szanszkrit szó és már az őskorban része volt a művészeteknek. Kontextustól függően szimbolizálhatja a szerencsét, Brahmát, az örök körforgást (szamszara), s mivel pedig karjai mind a négy égtáj felé mutatnak, stabilitást és megalapozottságot is jelent. Napszimbólumként Surya, a hindu napisten jelképe. A legtöbb indiai és balinéz hindu templomot is, esküvőt, fesztivált és ünnepséget, szobrokat szvasztikákkal díszítenek.
A balinéz hindu vallás
A balinéz hindu vallás elég összetett, de alapjaiban az ősi hindu vallásra épült (reinkarnáció, hindu istenek, istennők).
A Sivaita hindu hit, a jávai Majapahit dinasztiával érkezett Balira, melyre erős befolyást gyakorolt a Mahayana buddhista vallás, s Balira érve keveredett a sziget animista hitvilágával (spirituális elemek, melyek napjainkig a legmeghatározóbbak a balinéz emberek számára), s ebből a vallási mix-ből született a máig élő, balinéz hindu vallás, vagyis az Agama Hindu Dharma.
A hinduizmus alapja az a hit, hogy a világban rend uralkodik, az univerzumban nincsenek véletlenek. Azonban ha rend uralkodik, akkor léteznie kell egy egyenértékű rendetlenségnek is, ami egyensúlyban tartja a világegyetemet. Amire a balinéz hinduizmus leginkább törekszik, az pontosan ennek az egyensúlynak a megtartása a két erő között. Magát a rendet az Istenek személyesítik meg (Dewa és Dewi), míg a zűrzavart a földi démonok képviselik. Vagy gondolhatunk erre a két ellentétes erőre úgy is, mint “jó”, vagy “rossz”; “pozitív” vagy “negatív”, “fekete” vagy “fehér”, vagy nevezhetjük a rendet dharma-nak is, a zűrzavart pedig adharma-nak.
A hinduk és a balinéz hinduk is vallásukból adódóan mélyen hisznek a dharma és karma kapcsolódásában s életüket is aszerint élik, hogy harmóniát teremtsenek e két dolog között. A dharma az univerzum irányítója, egy olyan felsőbbrendű, örök törvény, melyben a világegyetem egy rendezett egész, s minden egyes ember, állat, dolog egy egész rész ebben az egységben.
A karma szoros összefüggésben van a buddhisták és hinduk egyik fő alaphitével, a lélekvándorlással, más néven a reinkarnációval. Vagyis az embernek élete során törekednie kell a jó cselekedetekre, hogy jó karma-t érjen el, s a test halála után a lelke egy kedvező megtestesülésben tudjon újjászületni.
Az öröktől fogva létező lélek (atman) szüntelenül járja körforgását (szanszára)a létformák milliárdjai között, újjászületéseinek anyagi minősége előző tetteinek jutalma vagy büntetése. A lélek nem szűnik meg és nem keletkezik, a nagy világkorszakok végén az anyagi semmi állapotában is megmarad, és az új anyagi világ létrejöttekor testesül meg. A körforgás célja a mindenség teljességének megismerése, a létezés minden aspektusának átélése.
Az újjászületések sorozata addig tart, amíg a lélek meg nem szabadul minden vágyától. Hogy ezt hogy lehet elérni? A hinduk szerint meditációval, mely alatt szoros kapcsolatba lehet lépni a Brahman-nal, azaz a mindent átható, ismeretlen és megismerhetetlen életerővel az univerzumban; imával és felajánlásokkal; valamint Istennek tetsző cselekedetekkel, mint művészi alkotások, tánc, vagy zene. Ha a léleknek sikerül kitörni a körforgás örökös ismétlődéséből, s eléri a Moksa-t, ott egybeolvad a világegyetem mozdulatlan mozgatójával, s képviseli a rend és a rendetlenség erőit, amit a balinéz hinduk így hívnak: Ida Sanghyang Widhi Wasa, azaz a balinéz hinduk főistene.
